Gránitkapu18+
Emberek

Egy nap Farkas Zsuzsanna mellett

Zsuzsanna tizenkét éve osztja a lapokat, és azt mondja, hogy a mesterségből a legfontosabb az, amit a vendég nem lát. Végigkísértük egy napját.

Portré

Mielőtt az első vendég megérkezik

Zsuzsanna négy órakor érkezik a házba, jóval nyitás előtt. Először a tükörterembe lép be, ahol egyedül van a csenddel. Megnézi a posztót, átszámolja a zsetonokat, és megkeveri a paklikat, mert szerinte a kezének fel kell ébrednie, mielőtt az asztalnál állna.

Az osztás mesterség, nem tehetség. Zsuzsanna azt mondja, hogy az első évben a mozdulatokat tanulta, a másodikban a vendégeket, a harmadikban pedig az idő érzékelését. Ma már tudja, hogy egy kör mikor tart sokáig, és mikor van ideje egy mondatra. A vendégek ezt nem látják, de megérzik: a jó krupié mellett az idő nem fut, hanem halad, és az asztalnál mindenki úgy érzi, hogy van ideje gondolkodni.

Fehér szakácssapkát viselő férfi portréja a szabadban

Amit a vendég nem lát

A gyakorlás

Minden délután fél órát gyakorol egyedül: osztja a lapokat, számolja a zsetonokat, és hangosan mondja a lépéseket. Szerinte a mozdulat nem lehet automatikus, mert a vendég az arcát is látja, és abból érzi, ha a krupié elkalandozik. Ezért gyakorlás közben mindig valakire gondol, akit szeretne megvendégelni: ez adja a mozdulatnak a melegét.

A kezdők

A legnehezebb számára az első kör egy új vendég mellett. Ilyenkor lassabban oszt, hangosabban mond, és gyakrabban néz a vendég szemébe. Szerinte egy jó kezdő pillanat meghatározza az egész estét, és ezt a pillanatot nem lehet siettetni. A vendégek ezt gyakran észre sem veszik, mégis hálásak érte, amikor másodszor jönnek vissza.

Az est vége

Zárás után Zsuzsanna még negyedórát tölt a teremben. Összegyűjti a zsetonokat, letakarja az asztalokat, és megnézi, hogy a tükör elé nem került-e semmi. Csak azután kapcsolja le a lámpákat, hogy ne kelljen sötétben visszamenni. Zsuzsanna szerint ez a nap legcsendesebb perce, és éppen ezért a kedvence.