Gránitkapu18+
Ház

A tükör, amelyet vászon takart

Amikor először léptem be a hátsó terembe, a tükör még vászon alatt volt. Most leírom, mit éreztem, és mit tettünk azért, hogy ma ott áll, ahol áll.

Épület

Amit a vászon elrejtett

A hátsó terem ajtaját jó ideig nem lehetett kinyitni, mert a láda, amelyet előtte raktak, megroggyantotta a padlót. Amikor végre beléptem, először a porra figyeltem fel, aztán a magas ablakra, végül a fal mellett álló nagy vászonra. Én akkor még nem tudtam, mi van alatta.

Imre emelte le a vásznat, és mindketten elhallgattunk. A tükör ép volt, a felülete tiszta, csak a sarkoknál látszott a kor. Az ívelt keret aranyozása halványan csillogott, mintha az idő nem merte volna elvenni. Ott döntöttem el, hogy a terem újra vendégeket fog látni. A következő hetekben mindennap bementem, és csak álltam a tükör előtt, mintha várnék valamire. Imre egyszer megkérdezte, mire várok. Azt feleltem: arra, hogy a terem megszólaljon.

Kártyajáték krupiéval egy elegáns, díszes teremben

Mit tettünk a teremmel

Nem restauráltuk

A kivitelező azt javasolta, hogy a tükör felületét újra kell csiszolni. Én nem engedtem. A kor nyoma a ház emléke, és ha eltüntetnénk, a terem elveszítené a lelkét. Csak a keretet aranyoztatta újra egy helyi mester, a tükör maradt, ahogy volt.

A falikarok

A falikarokat egy rézműves javította meg, aki ügyelt rá, hogy a fény ne legyen hideg. Az eredmény meleg, sárgás fény lett, amely a tükörben megkettőződik. A vendégek gyakran megállnak az ajtóban, és csak nézik a falat.

Mit mutat ma a tükör

A tükör ma a terem egészét mutatja: az asztalokat, a vendégeket, a krupiékat és a lámpákat. Aki leül a rulettasztalhoz, a háta mögött látja a többieket, ahogy türelmesen várnak a sorukra. A tükör azt is megmutatja, hogy a terem tágasabb, mint gondolnánk, és hogy a csend nem üresség, hanem figyelem. Szerintem ez a ház legszebb ajándéka a vendégeknek. A tükör előtt ma is megállok, mielőtt kinyitjuk az ajtót, és minden alkalommal ugyanaz a gondolatom támad: jó, hogy nem csiszoltuk le.